2014. március 2.

Örökbefogadás - Állatbarát Alapítvány


Sziasztok! 

Egy héttel ezelőtt fogadtunk örökbe a párommal, egy gyönyörűséges kölyök kutyust a nyíregyházi Állatbarát Alapítványtól. 


Egy kis visszatekintés:

Alex távozása, mindenkiben hatalmas űrt hagyott. 10 évig volt családtag, hűséges barát, néhány cicának ellenség, de mindig ragaszkodó, játékos, igazi felfedező. 
Imádta, ha törődnek vele. 

Igaz nem régóta ismertem, de teljesen hozzám nőtt. 
Emlékszem, amikor egy nyári délutánon (aznap, mikor meglepetésből egy nappal előbb érkeztem páromhoz, mint ahogy megbeszéltük) ebéd után elindultam fotózni és mikor vissza akartam menni a házba, zárva volt az ajtó, így a teraszon próbáltam kicsit álomba szenderedni, Alex pedig odahúzódott a lábaimhoz, hogy simogassam. Soha nem felejtem el a puha szőrét, az imádni való szemeit, a féltékenységét a 2 cicusra és azt sem, ahogy Jocót imádta, és Jocó is Őt. Szinte már istenként nézett fel rá. 
Biztos vagyok benne, hogy mostanra már, az Örök Kutyamezőn futkározik, kergeti a macskákat és közben figyel minket.

Soha nem felejtünk el!



A jelen:

Miután Alex elment, nagyon csendes lett minden, így úgy döntött Jocó, hogy muszáj egy kutyus, hisz mindig volt eb a háznál. A sok vacilálás, hezitálás, kutyafajta nézegetés végére úgy döntött, hogy egy menhelyről fog elhozni egyet. Szerintem is nagyon jó döntés volt, mert a menhelyekről mindenki tudja, hogy folyamatosan telt ház van, és sorra érkeznének az elkóborolt, kitett, bántalmazott, bajba jutott állatok. 

Igazából nem is értem, hogyan tud valaki kitenni az út szélére egy állatot. Legyen az macska, kutya, nyuszi... 
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi készteti az ilyen embereket erre. De most nem is ezen van a hangsúly, mert erről külön regényt lehetne írni.

Február 22-én borongós, esős nap volt. Délelőtt átmentünk Nyíregyházára, hogy a már előre kinézett kutyust elhozzuk. Nagy izgalom közepette megérkeztünk. Furcsa volt, hogy nem hallottunk kutyaugatásokat. Mikor bementünk mondtuk, hogy miért is jöttünk. Az egyik önkéntes mondta, hogy nyugodtan nézzünk körbe. Hát még annyi kutyát ami volt. (megjegyzem cicák is) Persze mikor megláttak minket, azonnal ugatásba kezdtek, de ez természetes. Volt egy nagyon kedves, kis bánatos eb, akit azonnal elhoztunk volna. Bújt a rácshoz és várta a simogatást. A szívünk majd megszakadt, annyira aranyos volt. Nem hazudok, a sírás kerülgetett. De reméljük, hamarosan szerető gazdira talál. Mi inkább kölyökkutyát akartunk, így a kölyökkennelekhez vettük az irányt. Sok-sok édes kis apróság jött felénk, de nem volt annyira nehéz a választás. Coopert választottuk, de aztán később kiderült, hogy ő Bence. A kis önkéntes segítőkkel együtt bevittük az irodába, hogy akkor megtudjuk, vihetjük-e. És igen, megkaptuk először ideiglenesen. Elintéztük a papírmunkákat, megkaptuk a szükséges tájékoztatót és már a miénk is lett. (a bővebb információkat majd lentebb olvashatjátok) Természetesen egy zsáknyi kutyaeledelt is vittünk, mert sok kutya, sokat eszik. Nagyon örültek neki és mi is, hogy egy édes csöppséget fogadhattunk örökbe, aki mára már a Beni névre hallgat. 

Ha tehetitek és szeretnétek jót cselekedni, akkor fogadjatok Ti is örökbe kutyát vagy cicát, mert rengetegen várják még a szerető gondoskodást. Higgyétek el, nagyon sok remek pillanatot fognak Nektek okozni! 


Információk, elérhetőségek az alapítványról:

4400 Nyíregyháza, Csatorna u. 2.
Telefon: 06(42)727-736, 06(20)96-05-402
Számlaszám: 68800109-11035240
Adószám: 18 79 19 27 - 1 - 15




Most jöjjön néhány kép Beniről:














--

6 megjegyzés:

  1. Nagyon édes! ♥ Szép képeket csináltál róla. Mi decemberben fogadtunk örökbe szintén egy babakutyát. Sajnos Magyarországon nem túl fejlett az állattartási kultúra, de hátha fejlődni fog ez majd. Sajnos sokan státuszszimbólumként tekintenek a kutyára és mindenáron fajtatisztát szeretnének. :( Legalábbis ahogy elnézem a lakótelepen sétáltatott kutyusokat, hát, az enyémen kívül nem sok másik keverék van... Pedig hobbiállatként teljesen mindegy, hogy fajtatiszta -e vagy sem.
    1 évet dolgoztam menhelyen és olyan érdekes volt, hogy sok ebünket fogadták örökbe Németországból. Ott máshogy állnak hozzá az állattartáshoz.
    Nekem az is jó érzés volt az örökbefogadással kapcsolatban, hogy így tényleg 2 életet mentettünk meg, mert Fickó helyére jöhetett a menhelyre a gyepmesteri telepről kutya (ott sajnos rendszeresen vannak altatások).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon kedves vagy! :)
      Itthon nekünk egy labradorunk van, de nem öltöztetem csini kis ruciba, mint egyesek szokták. Kicsit idiótán is nézne ki szegényke :D
      Persze, hobbiállatnak nem kell világbajnokságot nyertnek lenni, mert az a gazda valószínű nem fog tudni annyit foglalkozni vele, mint aki, kifejezetten ezzel foglalkozik.
      Hm, érdekes amit írtál, megnézném azért külföldön mi a helyzet ezen a téren.

      Törlés
  2. Tüneményes ez a kiskutya! :) Mihelyst lesz saját lakásunk, mi is menhelyről tervezünk örökbe fogadni egy kis jószágot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? :)
      Mintha a gyerekünk lenne :D
      Szerintem nagyon szép dolog, ha valaki menhelyről hoz el kutyust. Sok sikert majd a jövőben! ;)

      Törlés
  3. de egy tündér! :9 Ti is azok vagytok! voltam már menhelyen látogatóba egy sulis rendezvény által, engem is a sírás kerülgetett... imádom a kutyusokat és már gyerekkoromban megfogadta, nekem csakis menhelyi kutyuli jöhet szóba. sajnos a menhelyek többsége nem engedi meg, hogy albérletbe fogadjanak örökbe kutyust, de egyet tudok, ahol voltam az a bonyhádi kutyamenhely (Kira Völgységi Kutyamentő Egyesület).Mamám is innen kapott kutyust egy (keverék már 8-9 éves) havanese lánykát, aki istenként tekint mamára, nem is csoda mama gyerekeként tekint rá, és nagyon rossz múltja van a kis szőrpamacsnak..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de drága vagy! :) :)
      Nem lehet nem elérzékenyülni rajtuk... milyen aranyos, hogy már akkor is ezt mondtad :) Mamád is egy melegszívű ember és valóban annyira hozzánő az emberhez pillanatok alatt, hogy gyerekeként kezeli.

      Törlés